Gyerekek fogyasztói magatartása 1.

 Ez a  téma akkor ugrott be az én agyamba mikor vásárlás után kijövet az egyik bevásárló központból a kis fiam azon a héten már 3.szor megállt a kihelyezett kis labda automaták előtt és kérte az 50 banit mert ő kis labdát szeretne.Már van itthon egy tucattal és úgy döntöttem többre nincs szükség és döntésemnek hangot is adtam, de ez a döntés nem tetszett neki és oda jutottunk, hogy a szép lassú magyarázás sőt az ideges  hangos NEM se volt hatásos és hatalmas hisztivel hagytuk ott a bevásárló központot rengeteg csodálónk is akadt.Nem vagyok én ilyen kemény szívű de úgy gondoltam több labdára nincs szükség és ha akkor engedek akkor egy kis vagyont hagyunk ott az automatában  mire az én kisfiam felcseperedik.Mert sajnos az nem úgy van , hogy bedobjuk a pénzt és amelyik labda kiesik azzal boldogan elvonulunk, hanem kiválasztja melyiket szeretné és addig dobálja a pénzt amíg a kiválasztott következik.Van már lila, sárga, zöld....de amikor a cola színű nem akart kijönni sokadik próbálkozásra sem akkor feladtam.A cola színű , a piros fehér és kék hullámos csíkú labda volt.Azért csak volt mert nem jött ki. Nagyon meglepett ez a kijelentés mert mi nem iszunk coca colat de még pepsi colat sem. De ő már ismerte a pepsi színeit valahonnan.
Nem tudom milyen profittal működnek ezek az automaták és mennyire éri meg a forgalmazónak.
De véleményem szerint több a kár mint a haszon.
Mert egy pár hétig biztos nem mentem a gyerekkel egyik nagyobb üzletbe sem mert mint tudjuk mindenütt vannak ilyenek a városunkban.Biztos vagyok benne,hogy már több szülő is járt így.
  Ez csak a kislabdás esett de több részes bejegyzést tudok írni ebben a témában.  
Hogy alakul ki a kisfiam fogyasztói magatartása. 

 Előbb olvassunk egy kis szakvéleményt:

"A gyerekek szeretik a tévéreklámokat. Már amennyiben rájönnek, hogy éppen azt nézik, hiszen a 6 év alatti korosztály gyakran összekeveri egy-egy mesével, történettel. Az úgynevezett „egybemosási törekvés” tudatos, a mese hatása alatt levő gyerek befogadóbb, kevésbé ragaszkodik a valósághoz. A gyerekműsorok előtt, alatt, között és után pörgő, színes, zenés, hangoskodó és „wow!” felkiáltásokkal tarkított reklámok könnyen beisszák magukat a gyerek gondolkodásába.

A nyaggatás-faktor

A reklámkészítők pontosan tudják, hogyan kell elérni a hatást. A lényeg, hogy a hirdetett termék azt közvetítse, te vagy a legszuperebb, ha ilyened van. És melyik kisgyerek (pláne kamasz) ne versengene a többiekkel, ne akarna népszerűséget? Az eredmény: addig nyaggatják a szülőt, míg az be nem adja a derekát, hiszen ő meg szeretne jó szülő lenni…

A hat és tizenegy év közötti gyerekek azért szeretik a reklámokat nézni, mert viccesnek, humorosnak tartják, és közel felük a zenét is fontosnak értékelte egy felmérés során. Persze a valódi hatás nem tudatos: a reklámok történetei által a termékek fontos, misztikus jelentőséget kapnak a gyerekek életében, varázserővel bírnak, barátságokat teremtenek. A természetellenes színek és az idealizált szereplők, körülmények átformálják a gyerekek értékrendjét, megváltoztatják a világképüket, ami eredményezhet némi zavart a valódi világ értékelésében.

Multimédiásan

A tévé mellett az internet is egyre nagyobb szerepet kap a reklámozásban. A különböző márkákra játék-oldalak épülnek, ahol szerepeltetik a brand-re jellemző figurát, vagy magát a terméket, ami így könnyen lopja be magát a gyerek szürkeállományába. Ráadásul az internetezés nem közösségi tevékenység, és a szülőnek gyakran fogalma sincs, milyen oldalakat látogat csemetéje.

Tudom, merre jártál...

Sok hirdetési hálózat követi le az internetező kattintási szokásait, weboldal-preferenciáit, és így célzott hirdetésekkel bombázzák a hálón barangolót. A Microsoft egyik szabadalma offline-adatokból, például bankkártyás vásárlásokból, megbecsült fizikai tartózkodási helyből és tévénézési szokásokból kalkulálja ki, milyen személyre szabott hirdetést jelenítsen meg, amikor a felhasználó gép elé ül.

A gyerek nem mérlegel

Két éves kor előtt egyáltalán nem kéne képernyőt látnia a gyereknek, legyen az reklám, vagy épp babatévé. A három-négyéves korosztály már sajnos elég sokat ül a tévé előtt, ők még nem tudnak különbséget tenni egy reklám és egy rajzfilm között. Késő óvodás korban alakul ki a reklámban látott dolog megszerzésének a vágya, persze szelekció nélkül: a gyerek nem érti, vajon az a játék valóban izgalmas-e, és azt hiszi az animáció által száguldó autóra, hogy motoros és tényleg magától megy.
Nyolc éves kor után kezdenek kételkedni a reklámok hitelességében, és ekkorra alakul ki az az élettapasztalat, amiből maguk is tudják, mennyi hamisságot közvetít egy-egy reklám. És bár tizenkét éves korban már csak tíz százalékuk hisz a reklámoknak, attól még vágyakoznak a hirdetett márkák után, és a minőségről, ár-érték arányról teljesen torz véleményük van. A fogyasztói társadalom tehát újratermeli önmagát, és ha az ingerküszöb feljebb szalad, majd lesznek új és még újabb megoldások arra, hogy a reklámok biztosan betaláljanak – legfőképp a gyerekeknél.

Internet és reklám a mobilon 

Készülj fel: a felmérések szerint a mobiltelefon képernyőjén megjelenített hirdetések többször hatékonyabbak az internetesnél, és az Amerikában már alkalmazott módszer hamarosan az egész világon elterjed majd.Az iPhone piacra lépésével terjedőben van a néhány centis képernyőre méretezett internetes megjelenés is. A tengerentúlon a fiatalok egyharmada így lóg a netten, és a hirdetők ezt a legteljesebb mértékben ki is használják: megnézheted a kívánt oldalt, csak előtte még ezt a reklámot légyszi…"

    

   Itt vannak dolgok amik könyv szerint történtek velünk de bizony a legtöbbet megtudom cáfolni.
De erről majd a következőkben.