Szőkés!

        Erről írnom ,kell és pedig még ma. Megszökött a kisfiam! Az úgy történt, hogy elmentünk számlákat fizetni és vásárolni délelőtt a "Bevásárlóközpontba".
       Tudni kell, hogy városunkban van egy egyszintes bevásárlóközpont a Merkúr. Két bejárata van az egyik a pöttyös mert kerek ablakai is vannak a másik meg a csíkos mert csíkosra van festve ,ezt Tas nevezte el .Mindig megkérdezem, hogy hová menjünk a pöttyösbe vagy a csíkosba.Ő dönti el ,hogy hová is szeretne menni, még nem tudtam megértetni, hogy egy épület csak  két bejárata van, két parkolóval. Az egyik bejáratnál van a játszóház és, hogy a másik is érdekes legyen ott meg lift van.  Ez a földszint és itt van az a bizonyos üzlet ahonnan ma a kisfiam távozott úgy , hogy nem  szolt csak lelépett. A lift felőli bejáraton mentünk be, kis kosarat választottunk mert ő tolta.Választottunk zöldségeket meg is mérte és elakart indulni a pontyokhoz mert mindig megszokta nézni de mondtam, hogy majd megyünk együtt.Ebbe belenyugodni látszott és indultunk tovább, én amíg újra a polc fele fordultam és kiválasztottam egy zellert és a kosárba tettem , nem láttam sehol. Körbe szaladtam az egész üzletet arra gondolva, hogy elment pontyot nézni, megkérdeztem a játszóba mert már ott is ismerik de sehol nem volt és ekkor már kezdtem megijedni vagy kiment és elüti valami vagy ellopják. De azért szívem mélyén úgy éreztem nem lehet gond vagy csak biztattam magam. Megkérdeztem, hol van a hangos bemondó és, hogy lehet-e használni.Oda  irányítottak és remegő hanggal kérdeztem az úriembert, hogy mi az eljárás ilyenkor, megkaptam a választ ha én bemondom akkor nyugodtan használhatom a mikrofont. Na ettől még jobban kezdet remegni a hangom de nem volt más választásom muszáj volt. Elvettem a mikrofont és elkezdtem:"Eltűnt a Merkúr üzletből  egy 3 éves kisfiú fehér kalapban kék McQueenes blúzban Tas névre hallgat". Indultam is vissza és a kasszánál szolt egy apuka jelölt. hogy fent látták az emeleten egyik boltnál.Hármasával vettem a lépcsőket és kérdeztem az elárusítónőt de csak rázták a fejüket a liftnél sem látták, elindultam másik irányba és kézen fogva jött a játéküzlet elárusítónőjével(ezúton is köszönöm és nagyon hálás vagyok).De erre már mindenki arról beszélt, hogy hol látta.Mert utólag eszükbe jutott, hogy  a lift mellet is látták mert az ügyes kisfiam lifttel ment fel az emeletre elment a bejárati ajtó mellett ki is mehetett volna.Beszállt a liftbe megnyomta az egyest és felment, majd kiszállt és hátra sétált a játék üzletbe ahol kipróbált egy-két játékot.Most ahogy írom  látom magam előtt, eltudom képzelni kis ártatlanságomat ahogy halad a célja felé vajon mi járhatott a fejében, volt egy célja és  véghez is vitte. Csak nekem jutott a frász és a félelem . Karomba kaptam még remegve oktattam, hogy ilyet nem szabad. Megígérte, hogy nem szökik meg többet.Apának ne meséljem el ő majd megsúgja neki. Örültem mert igy tudom, hogy van bizalom az apukával szemben is.
 Lehet most egy kis fenék billentés is bele fért volna de úgy őrültem neki, hogy nem volt szívem erősebb intelemre .Ő nem tudja , hogy ez veszélyes és elindult felfedezni a világot, de remélem ez többé nem fordul elő és egyelőre együtt fedezzük fel "Amerikát" még egy pár évig legalábbis. Nagyon rossz érzés volt valahogy nem akartam elhinni, hogy baja is eshet. Új érzés ezzel még nem találkoztam. Vissza mentünk befejeztük a vásárlást és vissza tértünk a tett színhelyére megmondta mit nyomott meg (1) és ha le kellene jönni akkor meg a nullásat kell megnyomni- tudod anya. Így ért véget egy zűrös délelőtt a kisfiammal. Lehet, hogy nem is olyan jó ilyen hamar mindent megtanítani nekik, legközelebb autóval szökik meg- ez vicc volt- ezután sokszoros figyelemmel lesz kísérve. Szerintetek, hogy vezessem rá, hogy ilyet többet nem szabad?