Ki vigyázzon a gyerekre?

    Az idő beosztás problémája mellett a legnagyobb gond számomra ki vigyázzon a gyerekre az idő alatt amíg én nem tudok vele lenni. Az természetes, hogy minden anya maximális időt szeretne a gyerekével tölteni de mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen.
 Megváltozott az életünk de ez fel sem tűnik ,olyan természetesé válik mintha mindig is így éltünk volna attól a perctől, hogy megszületnek. Csak akkor tűnik fel mikor olyan dolgokat kell elvégezni amit velük nem lehet.
  Ilyenkor fogadunk bébiszittert ha nincs nagymama. Ez szuper ötlet de, hogy lehet másra hagyni az elsőszülött szemünk fényét hisz eddig csak mi voltunk vele no meg az édesapja. Apuka is elrendezi no nem olyan jól mint mi ( dehogy nem, de akkor még így gondolod míg pici) na de nincs más választás rá kell hagyni. Mikor haza érsz gyorsan ,akkor látod, hogy mindketten boldog mosollyal az arcukon alszanak. Nem a megszokott helyen és nem a kis pizsibe, de nem baj, az  a fontos, hogy nem sírva várnak téged  Ekkor egy kicsit összeszorul a szíved ez az elválás első lépése de boldogan nyugtázod , hogy így van ez jól.
  Meg is van marad az apuka igen de ha neki is dolga van? Akárhogy tiltakozol ellene kell egy pesztra , néha beugrik a nagyi is de ö még dolgozik és kevés a szabadidő. Volt is egy nagyon kedves nénink aki "pot" nagyink lett de az évek során igazi nagyi vált belőle és nem lehet elszakítani az unokától.
  A probléma még megoldatlan és a párommal nem csak iskolába nem járunk együtt hanem kocsmába sem:)))
Elárulom én vagyok a hibás mert szívem mélyén mindig is tiltakoztam a bébiszitterek ellen és most én viselem a következményeket. Ha újra kezdhetném ezt másképp tenném . De hogy? Vagy még sem?:)))
Na erről majd később most megyek mert alvás idő és apuka készül koncertre .